A gömbvillám általános leírása
A gömbvillám meghatározása
A gömbvillám avagy régies nevén a matató ménkű egy kifejezetten ritka, vélhetően elektromos jelenség.
A troposzférában előforduló elektromos kisülések legritkábban megfigyelt fajtája.
Alapvetően egy fénylő, változatos alakú, de általában gömbszerű, a többi villámhoz képest
lassú mozgású és hosszabb életű,
rendszerint földközeli objektum. Létezése önmaga is hosszú ideig vita tárgyát képezte, mibenlétének
és keletkezésének körülményei
egyelőre még nem tisztázottak. Kutatását nehezíti, hogy laboratóriumi körülmények között való előállítása nem megoldott.
Ugyan a legutóbbi idők kísérletei nyomán hasonlót már sikerült létrehozni, a vélemények azonban erősen megoszlanak azzal
kapcsolatban, hogy ez valóban gömbvillám lett volna.
A gömbvillám keletkezése
A legtöbbször vihar közben vagy közvetlenül azt követően jön létre, az esetek többségében villámbecsapódás után.
Egyes beszámolók szerint a gömbvillám a "normál" villám mentén ereszkedik le a földre, mások azt állítják,
hogy a becsapódás helyén keletkezett. Átlagos élettartamuk néhányszor 10 másodperc.
Az esetek többségében nyílt területen fordulnak elő, de zárt térben való keletkezésük is megfigyelés tárgya volt már.
A gömbvillámok színe
Számtalan színváltozata a fehértől a sárgán és narancssárgán át a vörösig és a kékig terjed, ugyanakkor
fényerejük általában gyenge, legtöbbször áttetszőek. Ha a gömbvillámok nagy része áttetsző, akkor a jelenség
jóval gyakoribb lehet, mint ami a megfigyelések számából következne, hiszen azokat nappal nehéz észrevenni.
Ilyenkor jelenlétükre esetleges nyomaikból lehet következtetni.
A gömbvillámok méretei
Méretük a néhány cm-től a néhány méterig terjedhet, de általában narancs vagy labda méretűek.
Leggyakrabban gömb, ritkábban körte illetve szivar alakúak. Viszonylag gyakran vetnek szikrákat.
A gömbvillám mozgása
Mozgásuk nem igazán hasonlítható a villámokhoz, mivel viszonylag lassúak, néha állnak.
Mozgás közben gyakori az irányváltoztatás (matató ménkő), lebegésük a földfelszínnel általában
párhuzamos, a magasságbeli ingadozás viszonylag ritka. A szél általában nem, de az elektromos terek
befolyásolhatják mozgásuk irányát. A szilárd tárgyakat általában kikerülik, de megfigyeltek már lyukat
égetve érkező vagy alakot változtatva résen áthaladó objektumot is. Előfordulhatnak csoportban is.
Mozgásuk ekkor egymást követi, esetenként összeolvadhatnak, illetve szétválhatnak.
A gömbvillám élettani hatásai
A gömbvillám élettani hatásai nagyban hasonlítanak az erős egyenáraméihoz. Az érintkezés légzési- és szívritmuszavarokat,
égési sérüléseket, vagy akár halált is okozhat.
Nagyon ritkán anyagkiszóródás figyelhető meg belőlük. Kísérő hang- és szaghatás elképzelhető.
Felrobbanással vagy elhalványulással szűnnek meg, a beszámolókban említett környezetmódosító hatásaik alapján
energiatartalmukat 1000 joule és 10 MJ közé becsülik. Az élőlényekre a kisebb energiájú gömbvillám is életveszélyes,
de az még alapvetően nem rombol. A nagyobb energiájúak akár tüzet is gyújthatnak, illetve szilárd testeket égethetnek át.
Megjegyzendő, hogy jó néhányan a koronakisüléseket is gömbvillámoknak vélik, holott a két jelenség egymástól
jelentősen eltér.
Gömbvillám teóriák
Egyes teóriák szerint a gömbvillámok spontán (zivataroktól távoli helyeken való) megjelenése sértheti az energia- és
töltésmegmaradás ma ismert törvényszerűségeit, de legalábbis kiváltó okuk, energiájuk forrása ismeretlen.
Ezzel kapcsolatban néhányan részletesebb megismerésüktől egy új alternatív energiaforrás felfedezését várják.
Egely György szerint a gömbvillámok alapvetően egy negyedik térdimenzió létezésének bizonyítékai.
Egyesek különleges alakú gömbvillámokkal magyarázzák a kísértetek felbukkanását, nagyobb energiájúakkal az önégési eseteket.
Néhány UFO-megfigyelés kétségkívül a gömbvillámokra vezethető vissza.
Mivel megjelenése merőben szokatlan, és mivel feltűnését jó néhány esetben romboló tevékenység kíséri,
a jelenség sok ember számára félelmetes.
Gömbvillámok előállítása
A gömbvillám behatol a zárt helyiségekbe is, szabadon lebeg a levegőben, majd felrobban vagy elhalványulva eltűnik szem elől.
A New Scientist magazin 2007. január 10-ei száma szerint brazil kutatóknak sikerült laboratóriumi körülmények között utánozniuk
a ritka természeti jelenséget, amelyre korábban sokféle magyarázat született. A sikeres kísérlet John Abrahamson és James Dinnis
új-zélandi kutatók 2000-ben közölt, kémiai folyamatokra épített elméletét igazolta.
E szerint a gömbvillám kiindulópontja közönséges villámcsapás. A szilíciumot (homokot) tartalmazó talajban a villámcsapás
hatására megolvadó, majd elpárolgó anyagokból nanorészecskék jönnek létre, a parányi gömböcskék fonallá, majd nagy, laza,
vattaszerű gömbbé állnak össze. Kialakulásukkor még nem világítanak, később a levegőben a nanorészecskék lassan oxidálódnak,
hőt és fényt sugároznak. A puha, könnyen összenyomható gömb a zárt helyiségbe azokon a réseken jut be, ahol a léghuzat.
A Pernambuco egyetem munkatársai, António Paváo és Gerson Paiva vékony szilícium szeleteket helyeztek elektromos kisülés,
mesterséges villám útjába. Ekkor kék-fehér és narancs-fehér színű, pingpong labda méretű gömbök jelentek meg, amelyek kb.
8 másodperc elteltével tűntek el a megfigyelők szeme elől.